Megyek be a haverhoz a konyhába, – ipari termelőkonyha a javából, egy KKV részeként működik az egység – gyártogatnak ezt meg azt.
Megyek befelé, nézek jobbra, semmi, nézek balra, tábla. Megyek közelebb a táblához, hogy mi az a nagyon fontos, amit ki kell írni egy falnyi táblára, mi van ráírva betűvel, magyarul, nézem, oszt íme:
Kedd
Gipsz Jakab 67
Tank Aranka 80
Árokparti Virág 62
Gyenge Mágnes 134
Erős Áram 56
A következő nagyon tartalmas párbeszéd alakult ki:
– Te, mik ezek a számok, de tényleg, meg miért annyira fontos, hogy egy falnyi táblára kell ezt kiírni?
– Ez az egyes dolgozók teljesítménye.
– Tényleg?
– És mi ez, krumpli, banán, vagy mik ezek a számok?
– Ezek százalékok.
– Tényleg százalékok?
– Azok.
– És kedden időben végeztetek a termeléssel?
– Igen, nem volt semmi gond, minden a terv szerint haladt.
– Nem értem. Ha ez százalék, meg teljesítmény, akkor a szerény Micimackó számításom szerint a keddi gyártást be kellett bukjátok, mert nem tudtátok leszállítani, mert befejezetlenül maradt, és mindenki lelépett, mielőtt készen letettek volna, és a konyhát is ott hagyták a srácok, mint eb a szarát, a harmatos fűben nyáridőn.
– Mit nem értesz rajta?
– Az egészet. Mit jelentenek a számok? Mert nem a napi teljesítményt, az biztos.
– Tudod, az van, hogy minden gyártott termék / db szám / konyhai pozíció megvan, hogy mennyi idő alatt kell legyártani, ez a norma idő. Na, most ha teljesíti ezt az időt, akkor 100 a szám. Ha nem sikerül neki, az + idő, tehát nem 100, hanem arányosan kevesebb. Mondjuk +1 perc, – 1 %.
– Magyarul, ha 100 cuccot kell legyártani 1 óra alatt, az lenne 100. De ha csak 90 perc alatt sikerül, akkor csak 50. Jól értem? Mert veszett 30 percet. Igaz?
– Így e.
– Hát, te nagyon ügyesen kitaláltad ezt a történetet, és szépen be is normáztál minden receptet, ügyesen, ahogy kell. Olyan ügyes vagy, hogy képes vagy naponta a normarendszerbe belevenni minimum 90 – 400 változót, és az alapján meghatározni a bázist. Azt az időt, ami aznap a 100-at jeleni aznap.
– Egyszerűbb ez a történet, nincs ilyen szofisztikált rendszer mögötte.
– Akkor még nagyobb bajban vagy, mint gondoltam, azt gondoltam, hogy tudod hogy mit csinálsz, de látom, fingod nincs arról, mit csinálsz.
– Amúgy mit kezdesz a számokkal? Mi van, ha tartósan valaki, 60, vagy 55 hó végéig?
– Akkor nincs fagyi, vagy mi van?
– Nem, elbeszélgetek vele, hogy miért nem sikerül, és ha nem, akkor jönnek a szankciók.
– Eddig tűrték az emberek, nem akarta senki rád borítani az asztalt, vagy nem akartak felmondani?
– Nem még nem.
– Szerintem most kellene abbafejezned ezt, míg mindenkit jókedvében találsz, köztük engem is.
– Amúgy honnan szedted ezt kiváló teljesítménymérési módszert?
– Nyugaton elterjedt.
Mégis hun, te drága, mondjál nekem olyan helyet, ahol bevezették, és célszerűen hatékony, a melós baszogatásán kívül?
– Persze, lehetnek ilyen tervezett ipari környezetek, ahol ilyen játékot lehet játszani, de az nem a te konyhád. Ilyen cucchoz milligrammra kiforralt gyártási ciklusmenedzsment kell, meg totálisan gyártásintegrált környezet a munkás, és a munkapozíció köré. És ott se biztos, hogy célra vezet egy ilyen KPI. Elmegy hugyozni egyszer a delikvens, veszít 15 – 20 percet, és ugrott a teljesítménye.
– Na, most azonnal hagyd abba, de tényleg. Mondom miért.
– Tehát az egyes munkapozíciókat méred, cseszel arra, hogy van egy csapat, aki egyszerre dolgozik, egy műszakban. A csapatot bünteted, az egyént jutalmazod. Mindezt teszed egy konyhában? Ne mán vazze. Ez roppantul nagy királyság, egy konyhában, csak gratulálni tudok. Azon csodálkozom, hogy beszélgetnek veled az embereid.
– Tudod, mióta a világ, a világ, egy konyha működése a csapatmunkára épül. Mint a kéz ujjai úgy kell, hogy együtt dolgozzanak az emberek, elfogadva azt, hogy van egy felelősségi hierarchia, amit mindenki elfogad. Tudod, vannak ilyen a séf, séf helyettes, salátás pálya, sültes pálya, stb. Értesz ugye?
– Normális ember, ha meglátja a számokat, ezt látná:
– 67, 80, 62, 134, 56 a keddi varázsszámaid.
– Átlag: (67+ 80 + 62 + 134 + 56 ) / 5 = 79, 80
– A keddi termelést csak 79,80 %-ban teljesítették az emberek, tehát 20.20 % – a termelésnek nem került legyártásra.
– De te nem ezt méred.
– Hanem hogy pl.
– Gipsz Jakab 67. Ez kb. azt jelenti, hogy Jakab + 33 % -nyi idővel többet piszmogott a számára előírt penzummal. Kb. azt jelenti, hogy amit 1 óra alatt kellett volna elvégezni, 1 óra 20 perc alatt tette meg például. Biztos szar napja volt. Nem furcsa az, ha ránézel a varázsszámaidra, akkor a számokból az jön ki, hogy lehetetlen legyártani a keddi gyártást?
– Ez még nem tűnt fel?
– Nem.
– Nagyon ügyes vagy, csak így tovább.
– Szerintem, ha nem hagyod abba, le fognak cserélni az alkalmazottaid. Azt sem tudod, mit mérsz, de méred. Ennek a rendszernek nálad semmi értelme, nem visz előre, főleg nem a gyártás minőségét.
– Ha nekem kellene bevezetni egy teljesítménymérési eszközt a következőt tenném:
– Fókuszban a csapat, és napi gyártási minőség.
– Ha minden nap a csapat legyártja minőségi gyártási munkával a kiváló minőségű végterméket időre, akkor övék a napi gyártáson realizált nettó profit 6 % -a. Pénzben, azonnal fizetve a következő hét keddjén.
– Ha átlagosan csúsznak 1 órát, akkor az bizony – 1 % lóvé. Ennyi, kész, nem több. Bízd rájuk a többit, szakemberek, meg fogják oldani.
– A tábládat dobd ki, tedd meg azt, amit az előbb mondtam, addig tedd, míg van csapatod.
– De hogyan lehet kiszámolni azt, hogy mennyi volt a keddi gyártáson realizált profit?
– Ezt most komolyan kérded?
– Igen.
– Nagyon hosszú hetünk lesz, készülj fel.
