Érdekes a kép nem? Sétálok a parton, a strandon, és ezt látom. Amikor megláttam, hogy egy ilyen táblát raktak ki ezen a helyen, elmosolyodtam, mert megrohantak az emlékek. A táblákat azért rakják ki általában az adott helyre, hogy az ki az információt befogadja olyan üzenethez jusson általa, ami valamilyen szinten fontos lehet az […]
Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen túl, ott, ahol a kerítés is kolbászból van, ahol a szemetet a háziasszonyok full sminkben viszik ki, abban a városban történt meg ez a mese. Nekem is olyan mesélte el, aki átverekedte magát az üveghegyen, megküzdött a sárkánnyal, és elnyerte a királylány szívét, épp az öreg királyhoz siettek, […]
Egy jó pohár bor mellett ültünk a barátaimmal, és arról folyt a szó, hogy akkor most menyiért is lehet előállítani egy liter bort manapság. Meg arról, hogy akkor ez az előállítási ár hogyan függ össze azzal, hogy akkor most ténylegesen mennyiért is lehet eladni egy liter bort. Már akkor tudtam, hogy ezt meg kell […]
2 Replies to “Csajok – Élelmiszeripar 80-as évek –”
Fenti termékkínálatból mára maradtak a csajok. Hallottam olyan (kis családi) cégről, amelyik külföldről hoz be magának csomagolóanyagot (konzervdobozt). Hogy lesz ebből egymásra épülő, egymást kiszolgáló rendszer?
@Pál Maros:
Ahogy azt te is említetted, maradtak a csajok. Ez nagyon jó, sőt. A kérdés az kellene, hogy legyen, hogy a jelenlegi magyar valóságból kiindulva, hogyan lehetne támogatni azt a törekvést pl, hogy a legjobb érési időben leszüretelt terményt lehessen dobozba rakni azonnal, veszteség nélkül?
– Persze tudom, hogy egy kis léptékűnek hazudott konzervgyár is elég ütős kis technológiai szintet képvisel, és a baj az vele, hogy ritka mint a fehér holló hazánkban –
A fenti kérdésre a TATA mérnökei ütős kis választ adtak, két kamionra pakolták a gyártósort, „oszt jóvan”. Elmennek helyszínre, és nyomják a konzervet. Mobil technológia a vidék megsegítésére. Egymásra épülés? Hát mér hogyne, lehet tolni egy decentralizált termelési teret, lehet a történetre komplex technológiákat építeni. (A kamionok oda tudnak állni egy high tech üvegház mellé is, és egy tanya központba is, vagy egyszerűen a föld szélére.
Ilyen volt már itthon csak erősen elfelejtettük.
Egy ilyen kamiont meg mi is össze tudunk rakni, szerintem. Sok az autóipari beszállító, gondolkozzanak, hogy tegyék össze, amijük van. egyetemeken tervezgethetnek határterületen „sztártáp” cégeket a témára.
A közgazdászok meg kidolgozhatják a történet profitmodelljét. A hazai tech vállalatok meg megpakolhatják a játékot GPS optimializálással, meg miegymással. A végén a csajok kezében lehet űberfasza konzervet adni. Legalább be lehet vonni az árúalap képzésébe már az őstermelőket vagy a még kisebb területen termelőket is.
A kész konzervet meg hájpoltatnám kő keményen, nyugaton, keleten, mert termék.
Jó csajok, jó alapanyag, tradicionális tudásra épülő gyártmány.
Ha ez meglenne, lehetne egy „kutatóhelyet” csinálni rája, ami a lokális alapanyagokból tervezné a csodákat, komplexen a vállalat gazdaságtani oldalával a történetnek. Mindezt persze globális szemlélettel tervezve, tudva azt, hogy ebből egy lokálisan-globális flexibilis értékláncot kellene kikeverni a végére.
Valahogy így kerülnének a csajok kezébe a termékek 20019-ben, ha engem kérdezel.
Egymást támogató rendszer, szépen, ahogy kell.
Fenti termékkínálatból mára maradtak a csajok. Hallottam olyan (kis családi) cégről, amelyik külföldről hoz be magának csomagolóanyagot (konzervdobozt). Hogy lesz ebből egymásra épülő, egymást kiszolgáló rendszer?
@Pál Maros:
Ahogy azt te is említetted, maradtak a csajok. Ez nagyon jó, sőt. A kérdés az kellene, hogy legyen, hogy a jelenlegi magyar valóságból kiindulva, hogyan lehetne támogatni azt a törekvést pl, hogy a legjobb érési időben leszüretelt terményt lehessen dobozba rakni azonnal, veszteség nélkül?
– Persze tudom, hogy egy kis léptékűnek hazudott konzervgyár is elég ütős kis technológiai szintet képvisel, és a baj az vele, hogy ritka mint a fehér holló hazánkban –
A fenti kérdésre a TATA mérnökei ütős kis választ adtak, két kamionra pakolták a gyártósort, „oszt jóvan”. Elmennek helyszínre, és nyomják a konzervet. Mobil technológia a vidék megsegítésére. Egymásra épülés? Hát mér hogyne, lehet tolni egy decentralizált termelési teret, lehet a történetre komplex technológiákat építeni. (A kamionok oda tudnak állni egy high tech üvegház mellé is, és egy tanya központba is, vagy egyszerűen a föld szélére.
Ilyen volt már itthon csak erősen elfelejtettük.
Egy ilyen kamiont meg mi is össze tudunk rakni, szerintem. Sok az autóipari beszállító, gondolkozzanak, hogy tegyék össze, amijük van. egyetemeken tervezgethetnek határterületen „sztártáp” cégeket a témára.
A közgazdászok meg kidolgozhatják a történet profitmodelljét. A hazai tech vállalatok meg megpakolhatják a játékot GPS optimializálással, meg miegymással. A végén a csajok kezében lehet űberfasza konzervet adni. Legalább be lehet vonni az árúalap képzésébe már az őstermelőket vagy a még kisebb területen termelőket is.
A kész konzervet meg hájpoltatnám kő keményen, nyugaton, keleten, mert termék.
Jó csajok, jó alapanyag, tradicionális tudásra épülő gyártmány.
Ha ez meglenne, lehetne egy „kutatóhelyet” csinálni rája, ami a lokális alapanyagokból tervezné a csodákat, komplexen a vállalat gazdaságtani oldalával a történetnek. Mindezt persze globális szemlélettel tervezve, tudva azt, hogy ebből egy lokálisan-globális flexibilis értékláncot kellene kikeverni a végére.
Valahogy így kerülnének a csajok kezébe a termékek 20019-ben, ha engem kérdezel.
Egymást támogató rendszer, szépen, ahogy kell.
http://www.youtube.com/watch?v=Wa_4osGVFBo
– Tata Steel develops mobile canning concept to cut food loss –