<\/div>\n

Gyönyörűen kidolgozott, rendszerintegrált mutatószámokat használunk, talán azért is, mert „így szokás”, és „mert mindenki ezt használja”.<\/div>\n

<\/div>\n

Amikor egy-egy ilyen „mutatószám” netán zöld háttérben villog a nap zárásakor, – és nem pirosban – a képernyőn, annak tudatában rendeljük a sörünket a sarki vendéglőben a nap végén, hogy lám minden olyan csodálatosan ment ma is, ahogy annak mennie kell.<\/div>\n

<\/div>\n

Vizsgáljuk meg a címben szereplő kedves ismerősünket, ami „labour 25 %” nevet kapta az ipari szlengben. Ez a mutatószám – mint a menedzsment döntéstámogató eszköze – bármilyen integrált vállalatirányítási rendszerben, a bevezetett rendszer bármilyen integrációs fokán felütheti a fejét.<\/div>\n

<\/div>\n

Nézzünk egy példát, amikor ez a trükkös szám elvégezte a melót, és a menedzsment arcába nevetett. A mese Lajosról, az éjszakai műszak agyáról fog szólni, és arról, hogy hogyan viccelte meg a „labour 25%” a menedzsmentet.<\/div>\n

<\/div>\n

Történetünk egy élelmiszeripari középvállalatnál játszódik, amely olyan terméket gyárt, ami nem gyártóvonali gyártási struktúrában gyártanak, hanem nagyon sok múlik az emberi tényezőn.<\/div>\n

<\/div>\n

Ezen a gyártási helyen bevezették a vállaltirányítási rendszert, ami úgy nézett ki, hogy nézték a „kész pozíción” – legyártott, értékesíthető, minőségileg kifogástalan termék – átfutó késztermékek értékesítési árát óránként, és ebből számolták ki azt, hogy akkor az arra az órára vonatkozó munkaidőköltség akkor most 25 % alatt van, avagy nincs.<\/div>\n

<\/div>\n

Ezt az előremutató, nagyon innovatív mutatót bárhol be lehet vezetni, és vannak tanácsadók, akik ezt képesek még eladni a tulajnak.<\/div>\n

<\/div>\n

A menedzsment távolról ezt a számot látta, hogyha a zöld sávban van – maximum 25% – akkor oké, ha magasabb, akkor nem oké, mivel drágább az adott termék gyártása.<\/div>\n

<\/div>\n

Olyan terméket gyárt az üzem, amit „normázni” nagyon nem lehet, de ezt a számot minden esetben lehet mérni. Ez roppantul ügyes megoldás.<\/div>\n

<\/div>\n

(Kb. ez olyan, mint amikor a trabantba bepakoljuk az F1-es telemetriát, és Raikkönnen vezetési stílusát – amit mondjuk egy lotusszal adott elő – vesszük viszonyítási alapnak.)<\/div>\n

<\/div>\n

Lajos az éjszakai műszakban dolgozott. A főnökök bevállaltak egy olyan terméket, amivel eléggé sokat kellett pepecselni, és nagyon oda is kellett figyelni arra, hogy minden szépen, és rendben menjen.<\/div>\n

<\/div>\n

Lajos, és csapata szépen, rendben, ahogy az a nagykönyvben meg volt írva legyártották a az éjszakai penzumot, de a főnök azt látta, hogy a szám biza nem 25%, hanem stabil 29%.<\/div>\n

<\/div>\n

Mondták ám Lajosnak, hogy nem lesz ez így jó, mivel eléggé lassan dolgoznak. És akkor 2 hét múlva Lajos, és 3 társa megunta a műszakkezdés előtti beszélgetéseket, és felmondtak.<\/div>\n

<\/div>\n

Mára ott tartanak, hogy stabilan, és vidáman 39, az a 25.<\/div>\n

<\/div>\n

Ez azt jelenti, hogy úgy, ahogy van, az éjszakai műszak összeomlott. Innen nehéz felállni.<\/div>\n

<\/div>\n

Eine kleine Nachtmusik, – I. Allegro – csak allegróban, – vidáman – kell játszani ezt a játékot, csak az a baj, hogy eléggé drága így a játék. Lajos, a csapat, a kisfőnök – és varázsszámai -, a tulajdonos. Ebben négyszögben kellene kotorászni, és alkotni.<\/div>\n

<\/div>\n

Milyen is egy jó rendszer? Meg mit is mérünk? Meg hogyan is tesszük ezt?<\/div>\n

<\/div>\n

A probléma itt kezdődik.<\/div>\n

<\/body><\/html><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Nagyon szeretjük az integrált vállalatirányítási rendszereket, nagyon szeretjük a szép grafikonokat, amelyek megmutatják nekünk, hogy milyen szépen sütött a nap a vizsgált időszakban. Gyönyörűen kidolgozott, rendszerintegrált mutatószámokat használunk, talán azért is, mert „így szokás”, és „mert mindenki ezt használja”. Amikor egy-egy ilyen „mutatószám” netán zöld háttérben villog a nap zárásakor, – és nem pirosban – […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[1],"tags":[],"class_list":["post-13532137","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-uncategorized"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.lecsomernok.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/13532137","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.lecsomernok.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.lecsomernok.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.lecsomernok.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.lecsomernok.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=13532137"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/www.lecsomernok.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/13532137\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.lecsomernok.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=13532137"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.lecsomernok.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=13532137"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.lecsomernok.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=13532137"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}