Álmot láttam.
Álmot bizony. Ismét gyermek voltam, s édesanyám elküldött a Bocskai úti nagy KÖZÉRT-be.
- Hozz Ferikém egy liter tejet, egy kiló kenyeret. Az összesen 3.60 Ft + 3.60 Ft = 7.20 forint. Vegyél magadnak egy Pozsonyi Kiflit, az 1.50 – ért. És tényleg annyi volt!
A nyolcvanas évek elején néhány napot dolgoztam diákként a Thököly úti kenyérgyárban. Igazán jó kenyeret sütöttek, pedig a kemence még régebbi típusú, – két menetben sütő – alkalmatosság volt. Ahogy emlékszem, az egyik dolgom az volt, hogy a szakajtóból a megkelt kenyeret a sütőlapátra kellett helyeznem, amit aztán a szaki „bevetett” a kemencébe. Máskor a kész, kisült kenyeret kellett elvennem a sütőlapátról (hú, de forró volt) és a rakaszra tennem, hogy ott hűljön ki.
Fortepan – 1970, Bródy Sándor utca 40., a Fővárosi Sütőipari Vállalat péksége. –
Tehát a kenyér sütése a gyári és kisüzemi technológia között volt. Az biztos, hogy folyamatosan ment a sütés, tehát szinte legjobban ki volt használva a kapacitás. De, akárhogy is volt, ennek a kenyérnek az ára is 3.60 Ft/kg volt. És valószínűleg adott pillanatban veszteséget sem termelt az üzem.
Felébredek.
2023-at írunk. Mennék a KÖZÉRT- be, de már nincs. Megyek a multiba, a kenyér kilója közel 1.000 forint, a tejet már 350 ért is megkapom.
Panaszkodom az üzletvezetőnél.
Uram, 50 éve a tej és a kenyér egy árban voltak. Most pedig a tej ára százszorosára emelkedett, a kenyéré majd 300 szorosára. Igaz, első munkahelyemen, felelős munkát végző fiatal mérnökként 3.200 Ft-t vihettem haza a próbaidő letelte után. Igaz, akkoriban az ÁFA még nem volt!! A tej esetében még valahogy arányban vagyunk, de mi van a kenyérrel?
Kérdem az üzletvezetőt, elírták volna az árat? Nem, jön a válasz. Hát akkor mi a nagy áremelkedés oka? Hisz a kenyér egy alapvető élelmi cikk. Még a legelvetemültebb diktatúrákban is a némi visszafogottság volt érezhető kenyér ár ügyében. 3 évig éltem diktatúrában, Kenyában. Itthon pedig demokrácia van!
Otthon aztán boncolgatni kezdem a dolgot.
A búza termésátlaga 40 mázsa körül volt hektáronként a szociban. Ma a 60 mázsa sem kiváló termés! 2022-ban megugrott a kenyér ára, mert igen jó lett – ismeretlen oknál fogva – a búza átvételi ára, azaz a liszt ára is. Percnyi pontossággal reagált rá a kenyér ára, azaz igencsak megszaladt. 2023-ban visszazökkent a búza átvételi ára, a kenyér ára pedig jó, ha stagnál. Persze, az input! Mennyi inputot tettél a levesbe? Egy csipetnyi elég! Szóval az input miatt van a bősz emelkedés. Tudjuk, műtrágya, vegyszerek stb.
De hát búzát termelni ma már nem igazán nehéz! Jó nehéz gépek, majd kinyomják a talaj lelkét, száguldoznak a föld hátán. Egy 10 hektáros táblát pillanatok alatt szántanak, elmunkálnak, vetnek, műtrágyáznak, permeteznek, aratnak. Tehát a bérköltségre olyan nagy panasz nem lehet. Legfeljebb a gép ára nyom sokat.
Aztán, reklamált a nép, hogy a kenyér ára miért nem fejlődik vissza, ha már a búza ára csökkent. Válasz : hja, nem a búza teszi a kenyeret, hanem az input.
Netán felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. a terméktervezés, gyártás, csomagolás, minőségügy, gyártási költségtervezés, vagy az export tervezés terén? Az élelmiszermérnökök várják leveled!
Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre:
lecsomernok@gmail.com
Az energia, az a fránya energia.. Igaz, az energia ára drága. 1 m3 gázzal nagyon nem takarékosan is 14 x1 kg kenyeret meg lehet sütni. Tehát, ha a gáz ára akár 1000 forint is volt, akkor is legfeljebb 70 forint költség akasztható a kenyér nyakába! De még ez is sok. Ma pedig 2023-ban az energia árak is visszarendeződnek.
- Koma, piszkáld meg a kenyér árát, fenn akadt, nem akar lejjebb jönni!
No, akárhogy nézzük, a kenyér ára kicsit előre szaladt. Már 2050-ben jár. Ha levesszük a 18% ÁFA tartalmat, ami 18%, még akkor is marad 850 forintnyi nettó ár.
Lássuk a tejet. 50 éve a tehenenkénti hozam 3 200 liter /év volt. Ma ez akár 6 000 liter is lehet! Már nem kézzel fejnek, a gépesítettség a legkisebb tejelő telepeken is kielégítő. A tehén tartása nem olcsó. A tehén ára, legalább két év eltelik az első laktációig, majd lassabban fut fel. A tehén öregszik, tejelő képessége lassan csökken. Régi szocis viccecske, miszerint a vevő rendel egy széket.
– Mennyi is az? 20 forint!
-Jó akkor kell 100 szék. De az 10. 000 forint. Hát hogy-hogy?
– Egy székhez lopom az anyagot, száz székhez már vennem kell.
Tehát, amikor a szociban, a falvakban tejátvevő működött, amikor még kézzel fejtek, amikor még nem számolták a befektetett munkát. Azaz lopták a munkaidőt a tejtermeléshez. Nagyon olcsón lehetett háznál tejhez jutni. Ügyes gazdasszony abból a tejből elkészítette a vajat, túrót, tejfölt. A még ügyesebb a sajtot is.
A tehén takarmányozása egy tudomány. Oly sokféle szempontnak kell megfelelni, amely több könyvet tölt meg. Az állatot jó egészségben kell tartani, vitaminozni, esetenként gyógyszerezni. Gond lehet a tej minőségével. Egy érdekes tanulmány alapján a tehén hálás, több tejet ad, ha szeretettel gondozzák. De hát erre manapság nincs idő, tehát mínusz 5 százalék a tejből. Majd a szeretetre kifejlesztett robotok ezt is megoldják.
FAO – Dairy Market Review – Emerging trends and outlook – December 2022 –
Szó mi szó, a tej termelése nem egyszerű. Talán még több gond és feladat adódik, mint egy kiló kenyérhez elegendő búza betakarításával, őrlésével, sütésével. A tehenészetben dolgozni, kitéve az időjárás viszontagságainak, hideg, meleg, aszály, a lekaszált takarmány megázik stb. Bizony embert próbáló feladat. Ja, még az adminisztráció, számon tartani az ellenőrzések hosszú sorát.
A tej nagyon sokféle táplálékunknak alapja: sajt, vaj, túró, joghurt, a számtalan desszert termék. Tehát nagyon fontos ágazat a tejipar. És mégis, miért tudják 1/3 áron adni a jó tejet a kenyérhez képest?
Sőt, a kis falusi tejárusító automatában a sarkon (unokám „tejmatának” hívja) csak 220 forint a tej literje. 4 % körüli zsírtartalommal, és fenséges ízzel.
A pékek és tejtermelők bére sem kiemelkedő. Például egy banki alkalmazottéhoz képest.
Az asszonyi munkát végző ember (feminista magyar népmesék 12, Az asszonyi munkát végző ember)
A történet:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény házaspár, mely a mesebeli szegény házaspárok egyszerű életét élte – a férj dolgozni járt a határba, az asszony pedig vezette a háztartást.
Az idillnek azonban vége szakadt egy napon, amikor a férj fejébe vette, hogy ő nap nap után végzi a nehéz, izzasztó munkát a földeken, míg élete párja otthon pihenget, és csak akkor hagyja el a házat, ha tereferélni jár a szomszédasszonyhoz. A ház ura emez megfigyelését azonnali hatállyal a feleség szemére vetette, egyenlő bánásmódot követelve a férfiúi nemnek.
Az asszony erre a panaszra az egyetlen logikus választ adta: „Holnap cserélünk.”
A mese hátralévő részében a panaszos úriember kezei között minden elromlik a háztartásban, ami csak el tud romlani. Fut a konyha, odaég a kenyér, kifolyik a tejfel, megdöglenek a csirkék, a gyereken nem cserélődik le a pelenka, a kutya megeszi a szalonnát, a tehén felakasztja magát (mert a férj a tetőre húzza fel füvet legelni), egyes cenzúrázatlan változatokban megdöglenek a háziállatok, leég a ház, és férjuram még a péniszét is elhagyja valahol…
A történet végén a hazatérő feleség kis híján sokkot kap a pusztulás láttán, a férj pedig beismeri, hogy háztartást vezetni/gyereket nevelni igazából kemény munka.
Ki gondolta volna?
Vajon a bankár megállná-e helyét negyed bérért a tehenészeti telepen? Mert talán a tehenész, akinek manapság oly sok pénzügyi nehézséget kell leküzdenie, bankárként is megállná helyét.
Tehát kérdezném, miért a nagy árkülönbözet ma a tej és kenyér árában?
- A kenyér túl van árazva?
- A tej alul van árazva?
- A tej kicsit alul van árazva, míg a kenyér nagyon felül árazva?
- Ez így jó?! (De kinek is?)
De, aki van olyan ügyes, hogy erre a találós kérdésre (Gordiuszi csomó??) választ tud adni, talán azt is meg tudja magyarázni, hogy miért keres egy Ausztriában szüretelő háromszoros árat a magyar szüretelőhöz képest? A bor ára közel sem háromszoros Ausztriában…
Érdekes, köszönkjük.
A kenyér egy egyenes termék a gabonából – a tej viszont nem. A tehéntejből igen sokféle termék készül (sajt, vaj, tejföl, kefír, túró stb..) ezek megoszlása kismértékben változhat is (technológia függő) , A tejipari vállalat az össztermék vonatkozásában akarja elérni a profit-maximumot – ami a vásárlói igényektől és a versenytársak áraitól is függ. Tehát két olyan alapvető terméket hasonlítunk össze, amelynek a gyártása és forgalmazása is merően eltérő.
Tudom, kb. így volt 50 éve is . Ki tudja milyen állami támogatások voltak a mezőgazdaságnak akkor és most ?
Érdekes lenne egy sütödevezető válasza a cikkre, valószínűleg sokat tanulhatnánk belőle !
Én sejtem, hogy az árat a magas bérköltség, megemelkedett energiaköltségek (fuvarozással együtt az üzemanyag is ide) és a más termékeken (közben azért a kenyéren is) realizált veszteség is itt csapódik le.
Csak tippelem, de lehet akár 30%-40% körül is a megtermelt, de végül el nem adott termékek mennyisége (nem vették meg). Gondolom itt a kenyérből, kifliből és zsemlékből még csak-csak csinálnak zsemlemorzsát, ha egyáltalán a mai fura állagú kenyerek egyáltalán alkalmask rá. De a puddingos, csokikrémes, vaníliás, pizzakrémes stb áruk egyszerűen kuka.
És azok alapanyagainak is jelentősen felment az ára. Persze azok is drágultak, de lehet a kenyéren tudják ezzel együtt is szaldózni a veszteséget.
De ez csak tipp persze.
Ja és nekem az 1 m3 gáz egy sütödei kemence felfűtésére és a kenyér kisütésére erősen alulbecsültnek tűnik ! Szerintem többszöröse ez.
@Motorogre: A boltokba kerülő tej is egy feldolgozott termék. Bekerül a „bocitej” az átlag 4,5% zsírtartalmával a tejüzembe. Ott előbb pasztőrözik (hőkezelés, majd gyorshűtés). Ezután ráeresztik egy szeparátorra, és az összes tejzsírt és zsíroldékony tejfehérjét leválasztják. Kiszámolják, hogy a permeátumhoz mennyi ipari tejszín kell (1,5%-os vagy 2,8%-os „tejhez”), majd egy homogenizátor nevű géppel visszakeverik. A maradék ipari tejszínből vajat, vajkrémet, görög yoghurtot gyártanak. A legnagyobb haszon az úgynevezett nullaszázalékos termékeken van. Az összes ebből kinyert ipari tejszín a hasznot gyarapítja. Na, nem a tejtermelő gazdáknak, hanem a tejüzemeknek. Rájön még a tej árának mintegy harmadát kitevő „csomagolás” ára.
Legnagyobb árfelhajtó a „modern gazdaság”. Régen sok-sok kis, regionális tejüzem, kenyérgyár működött. Pár tucat fővel, minimális adminisztrációval, rövid ellátási útvonalakkal. Manapság „megafactorykban” gyártanak minden élelmiszert, száz-ezer kilométerenként szállítgatva ide-oda. Természetesen a nagyobb üzemek miatt nagyobb improduktív létszámmal. Látszólag olcsóbban termelnek, valójában sokkal drágább. A rárakódó „működési költségek ” miatt.
@Kopasz Szuzukis: Igen, pont ezt írtam én is – de Te jobban kifejtetted. A nagyüzemi termelési költség magasabb voltáról nem vagyok hm.. meggyőzódve.